Az Erasmus+ program keretében még 2022 októberében részt vehettem az IntarAct által szervezett „Game-based learning and gamification” című kurzuson. A tanfolyam sok tekintetben volt hasznos, hiszen a mai oktatási gyakorlatban a pedagógusok gyakran szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy diákjaik nem, vagy csak minimális mértékben motiváltak az oktató-nevelő folyamatokban. A kurzus számos ötlettel, és jó gyakorlattal látott el, hogy a játékélménynek és az erre épülő gamifikációs technikának fontos szerepe lehet a hatékonyabb tanulásban és a motiváció fokozásában. A különböző játékmechanizmusok és motivációs technikák, valamit a kompetitív és kooperatív játékok elméleti elsajátítása után két
olasz és két német kollégámmal együtt gyakorlatban is ki tudtuk próbálni a tanult gyakorlatokat.
Mivel a kurzus színhelye egy iskola könyvtárában volt, ezért lehetőségem nyílt
megismerkedni az ottani oktatási gyakorlatokkal is, valamint az iskola Erasmus múltjával és jelenével. Ennek egyik jelentős hozadéka volt, hogy januárban már szakmai látogatás keretében látogathattam vissza az iskolába előkészítve ezzel további jövőbeli mobilitásokat iskolánk tanárai és diákjai számára.
A 2022/23-as tanév őszén Veronában a „21. századi tudás tanároknak és diákoknak” című képzésen vettem részt. Mivel az előző mobilitásom minden várakozást felülmúlt, visszafogott elvárásokkal készültem az „Erasmusra”, de tartalmát tekintve most sem volt okom csalódni – különösen úgy nem, hogy a minden tekintetben eléggé ködös magyar októbervégből a derűs és napos Olaszországban töltekezhettem.
Francia, német, román, spanyol és észt kollégával, olasz trénerrel töltöttem el a hetet, tulajdonképpen mindvégig azon gondolkodva, miért is nem alkalmazzuk mindazt a gyakorlati-módszertani tudást, amelyet mind jól ismerünk? Természetesen azért számos olyan trükköt, módszert tanultunk Ilaria Barbieri trénerünktől és egymástól, amelyet még nem ismertünk. Viszont a hét lényege számomra abban állt, hogy újra és újra megfigyeltem magamat és válaszaimat új kollégáim gondolatainak tükrében is: mi tart távol a kompetenciafejlesztő gyakorlatok alkalmazásától?
A természetesen adódó válaszok minden országban közel azonosak: alulmotivált gyerekek, változó környező világ, a tantárgyszerű iskolától való általános elidegenedés. Csak a magyar valóságra igaz válasz volt az elképesztő óraszám-túlterheltség és a pedagógiai segítség hiánya. Ezt azért megnyugtató volt ismét megtudni: nem bennem van a hiba. Nem lehet 22 évig azonos hőfokon égve árral szemben úszva nevelni egy olyan országos környezetben, ahol
sok minden az ellen dolgozik, hogy motiválhassam a diákjaimat az ismeretszerzésre, a gazdagabb és tartalmasabb életre.
Átismételtük a nyolc kulcskompetenciát, a motiváció lélektanával részletesen foglalkoztunk. Jól tudjuk, hogy a tanulási folyamatban a motiváció kulcsfontosságú, alaposan körbejártuk „munka dandárját”, egy téma e célból optimális bevezetését, a felütést. Hogyan tehető
érdekeltté a diák abban, hogy munkát végezzen a felcsillantott tudáshiány pótlása érdekében? Azaz hogyan kezdjek egy tananyaghoz úg
Elmélyítettük a tudásunkat nem csak a motivációról, hanem a vizuális gondolkodási stratégiákról (VTS), a kollaboratív tanulásról, a flipped classroomról, a feladatközpontú tanulásról (TBL), a projektalapú tanulásról (PBL). Elméletben és gyakorlatban is végiggondoltunk
minden lépést, árnyalatot. Vajon tényleg megöli az iskola a kreativitást?
Most, a kurzuson is, századszor is volt alkalmam újragondolni a híres Ken Robinson-i állítást, nagyon izgalmas nemzetközi megközelítéseken keresztül.
Verona csodás városa tartalmas hátteret biztosított a szabad órákban arra, hogy emésszem a kurzuson hallott és tapasztalt élményeket. Főzőkurzustól városlátogatáson át, közös kollegiális étkezésekig számos gazdag programban volt részem, amiért nagyon hálás vagyok.
Nehéz volt úgy visszatérni egy inspiráló és szárnyaló szellemi közegből a szürke valóságba, ahol rajtam áll, hogy színt és tudást vigyek diákjaim életébe. Nagy teher, nagyon magányos tevékenység. A munka dandárja, a felütés – ismét rajtam múlik.
Bencz Zsuzsanna
2022. július 18-22. Olaszország, Firenze
Gimnáziumunk, a zsámbéki Keresztelő Szt. János Iskolaközpont sikeres ERASMUS+ pályázatának keretében egyhetes továbbképzésen vehettem részt Olaszországban.
A firenzei Scuola Toscana tanfolyamát választottam ennek helyszínéül, mert programtervezetükben pontosan azt találtam meg, amire szükségem volt: szerettem volna olyan módszereket megismerni, amelyek segítségével közelebb hozhatom az olasz kultúrát diákjaimhoz. Örültem, hogy itt ráadásul minderre olasz nyelven nyílt lehetőség, így közben saját nyelvtudásom is fejlődhetett.
Az ötnapos tanfolyam során délelőttönként olyan csoportos órákon vehettem részt, ahol a nyelviskola más haladó szintű diákjaival együtt tökéletesíthettük nyelvtudásunkat bonyolult szerkezetek, különleges kifejezések megismerése, árnyalatnyi jelentéskülönbségek, dialektális jellemzők vizsgálata által. Mindez oldott hangulatban, együttműködve, folyamatos, aktív interakcióban zajlott.
A délutáni órákon minden nap más, a nyelviskolában vagy a közoktatásban dolgozó tanár kollégát ismerhettünk meg, ők tartottak nekünk előadást, megosztották velünk az olasztanítás terén szerzett sokéves tapasztalatukat. Megismerhettük az olaszországi közoktatás mai helyzetét, a nehézségeket, az ott élők mindennapi életét. Ugyanakkor nagyon nyitottak voltak felénk is, őszinte kíváncsisággal kérdeztek a magyar rendszerről, a mi problémáinkról, eredményeinkről.
A kurzuson sok érdekes témát érintettünk. A képzés célja az volt, hogy képesekké váljunk a diákokban felkelteni a nyelvtanulás vágyát, fenntartani a lelkesedést azáltal, hogy a nemcsak magát a nyelvet tanítjuk, hanem bevezetjük őket Itália gazdag és színes kultúrájába: mindezt irodalmi, képzőművészeti alkotások, a zene és természetesen a gasztronómia segítségével. A délutánokra kulturális programok gazdag kínálatát ajánlották számunkra. Felejthetetlen élmény volt az Uffizi képtárat saját szakavatott vezetővel végigjárni. A hét megkoronázásaként egy valódi olasz főzőtanfolyamon vehettem
részt!
A tanfolyam során sok új ötlettel gazdagodott módszertani tárházam, megismertem új kiadványokat. Számomra a legértékesebbek azok a szakmai és baráti kapcsolatok, amelyek ennek a továbbképzésnek köszönhetően alakultak ki, s amelyeket továbbra is ápolni szeretnék. Különösen érdekes volt számomra annak a tanárnőnek az előadása, akitől az integráció olaszországi módjáról kaphattam olyan átfogó, tapasztalatokon alapuló tudást, amely további kutatásra ösztönöz, hisz ezen a területen tudom a két szakterületemet összekapcsolni
Az autentikus nyelvi környezetben eltöltött idő, az olasz nyelvet évtizedek óta tanító kollégák tapasztalatainak megismerése, a konkrét módszertani tanácsok, ötletek olyan feltöltődést, motiváló erőt jelentenek számomra, amelyet biztosan diákjaim javára tudok majd kamatoztatni. Hálás vagyok ezért az élményért mindenkinek, aki hozzásegített, hogy ez a program megvalósulhasson! Remélem, lesz folytatás!
Brückner Csilla
Kaland és tanulás Tenerifén
Valamiko
r télen hallottam arról, hogy elindult iskolánkban az Erasmus program. Eleinte nem is gondoltam arra, hogy részt vegyek benne, de Erasmus koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter rábeszélésére jelentkeztem, és ma is hálás vagyok neki bátorításáért. Mindenben segített, figyelmét, gondoskodását mindvégig éreztem. Régóta foglalkoztat a fenntartható fejlődés lehetősége, a klímaváltozás kérdése. Biológia, földrajz tanárként óráimon is tanítom, a tananyag részét képezi. Nagyon szerencsés vagyok, hogy találtam egy képzést ebben a témában, ráadásul a Kanári-szigetek egyikén, Tenerifén. A kurzus neve: Környezeti oktatás: tanulni és cselekedni egy jobb jövőért.
Tenerife csodálatos, klímáját, növényvilágát tekintve hihetetlenül változatos kis sziget az Atlanti-óceánban, Marokkó és Nyugat-Szahara magasságában. Az itthon megszokott növények helyett Tenerifén pálmafák, sárkányfák, szubtrópusi virágok, kaktuszok nőnek. A képzés helyszíne La Laguna városa volt, mely világörökségi helyszín. Számos XVI. századi, a gyarmati múlt építészetét magán viselő házai, a patiók, a faragott balkonok mind a régmúlt időket idézik.
Tanárunk Marija, Kolumbiából származott, és a tanítás mellett saját farmot vezetett, ahol a permakultúra lelkes híveként fenntartható gazdálkodást folytatott. Két napot töltöttünk a farmján, ami különleges élmény volt, s így az elméleti oktatás mellett gyakorlati tapasztalatot is szereztünk. Számos olyan növényt ismertünk meg, melyet eddig csak képen láttunk, vagy csak a növény fogyasztható része jut el az itthoni boltokba, pl.batáta, maracuja. Marija elkötelezett híve a fenntartható módon történő gazdálkodásnak, a biodiverzitás megőrzéséért tevékenyen dolgozik. Ültetett olyan növényfajokat is, melyeket nem használt fel étkezési célra. Egyik virág pl. azért kapott helyet a farmon, mert a növénnyel táplálkozó hernyóból kifejlődő lepke kihalófélben van. Érdekes volt, ahogyan oktatónk bemutatta a giliszták segítségével történő komposztálást, és azt, hogy miképpen nyer ki természetes festéket bíboratkákból. Számos lehetőséget tanultunk a háztartásban feleslegessé váló tárgyak újra hasznosítására. Legjobban a papírmerítés tetszett, azaz a már teleírt és felesleges papír újra felhasználása.
Ezt a technikát szeretném az iskolánkban is megtanítani.
A képző szervezésében részt vettünk egy városnézésen La Lagunában és egy buszos kiránduláson a Teide Nemzeti Parkban. A csodálatos helyszíneken való sétálás közben még jobban összekovácsolódott a csapatunk.
A csoport tagjai között több magyar is volt, de jöttek tanárok Németországból, Horvátországból, Algériából, sőt Martinique-szigetéről is, így sokat tanultunk egymás országáról, kultúrájáról, oktatási módszereiről. Érdekesek voltak az iskolabemutatások, beszélgetések. Egészen különleges élmény volt muszlim csoporttársammal a hitről, a családról beszélgetni, vagy a Karib-tenger térségéből érkező tanárnőt hallgatni, ahogyan a hazájáról beszélt. Ráébredtem, hogy bárhol is élünk a világban, sokkal több a hasonlóság köztünk, mint a különbség.
Többet tanultam, formálódtam, önállósodtam a bő egy hét alatt, mint ahogy erre számítottam. Nemcsak a klímaváltozásról, a fenntartható fejlődésről, hanem a különböző emberek világlátásáról és saját magamról is. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy vegyen részt Erasmus képzésen.
Frecka Csenge
Barcelona, Spanyolország
Jagicza Tamás
Firenze, Olaszország
Az Erasmus+ program keretein belül részt vettem nyáron egy olyan tanfolyamon, melynek célja egy olyan applikáció fejlesztési módszer elsajátítása, mely jelentősen leegyszerűsíti a programozási feladatot.
A tanfolyam helyszíne Firenze volt, jún. 27-től, júl. 2-ig tartott. A módszertani oktatást egy olasz fiatalember tartotta, Lorenzo Gaspari. Egyszerre tudott lazán, humorosan előadni, és a feladatokat úgy elvégezni, hogy szinte minden percben ellenőrizte, hogy mindenki értette-e, amit mond, és addig nem ment tovább, amíg mindenkinél nem működött hibátlanul a program. Egy szóval kiváló oktató. Az órákat élveztük, és sokat tanultunk.
Az első nap azzal telt, hogy a csoport tagjai bemutatkoztak, illetve bemutatták városukat, iskolájukat. A csoportban 10-en voltunk: 2 spanyol tanár, 1 portugál, 1 német, 5 lengyel és én. A bemutatkozás során kiderült, hogy a spanyol iskola, bár nagyon sok diákot számlál, olyan problémákkal küzd, hogy nincs is mindig internet, mert távol van a lakóövezetektől. Az egyik lengyel iskola, mivel nemrég indult, még számítógépeket is alig tud a diákok rendelkezésére bocsátani. A német iskolát viszont a közeli VW gyár tabletekkel látja el, és rendszeres technikai segítséget is kap onnan. Részemről büszkén említettem, hogy nálunk 2, nagyon jól feleszerelt informatikai terem is a diákok rendelkezésére áll, sőt minden magyar diák felmenő rendszerben új laptopot kap egy állami program keretein belül használatra, sőt az én laptopom is ebből a programból van.
A kurzus végén még volt idő megismerkedni az MIT Inventor keretrendszer alapvető funkcióival is, melyeket a továbbiakban tanultunk meg használni.
A második nap a keretrendszer képszerkesztési és manipulálási lehetőségeit ismertük meg. Délután lehetőséget kaptunk Firenze-i nevezetességeket felfedezni idegenvezetéssel, mint a Dóm, a Ponte Vecchio, stb.
A harmadik nap feladata egy számológép teljeskörű fejlesztése volt, melyet azonnal ki is próbáltunk.
A negyedik napon képszerkesztési feladatokból kiindulva készítettünk egy izgalmas pingvines játékot, melynek célja volt, hogy egy kis pingvin figurát (vagy más állatos képet) el kelljen kapni.
Az ötödik nap megtanultuk kezelni a mobilunk GPS adottságait, melyek segítségével térképes alkalmazások készíthetők. Az óra második részében betekintést nyertünk további fejlesztési lehetőségekbe, melyekkel már bármilyen informatikai igény esetén tudunk megfelelő alkalmazást készíteni. Így az adatbázis kapcsolatok működését is átvettük.
Szombaton Toszkán kirándulást szervezett az Akadémia a környező turisztikai nevezetességek felfedezésére, mint Pisa, Sant Gimignano, stb.
Az odaúton Triesztben fürödtünk meg a tengerben (gyönyörű környék), és Páduában aludtunk, közben felfedeztük Bolognát, a visszaúton pedig Bibione homokos tengerpartján élveztük az Adriát. Sőt még az is belefért a programba, hogy szerda délután megnéztük Assisit!
Röviden a programban való részvételem nemcsak hasznos volt szakmai szempontból, hanem kiváló lehetőség is egy élményekben gazdag nyári program megvalósítására. Mindenkinek ajánlom!
Dr. Kállayné Gilyén Zsuzsanna
Helsinki, Finnország
„Learning not school, but for life”
A zsámbéki Keresztelő Szt. János Iskolaközpont Erasmus+ pályázatának köszönhetően végeztem el Helsinkiben az Europass szervezésében a “Design Learning Spaces for the 21st Century Classroom” című kurzust 2022. augusztus 15 és 20. között Helsinkiben. A felkészítésben nagy segítséget nyújtott projektkoordinátorunk, Korponay-Szabó Péter lelkes, körültekintő munkája. Az ő biztatása és támogatása nélkül nem vágtam volna bele ebbe mobilitásba.
A kurzuson egy héten keresztül elméleti és gyakorlati részek váltogatásával sajátítottuk el a tanulási terek tervezését, kialakítását, amely egyaránt felhasználható az általános iskolai és gimnáziumi oktatásban.
Az eső napon először rövid betekintést nyerhettünk Finnország történetébe, kultúrájába, nevezetességeibe, majd egy ismerkedős játékkal („Icebreak”) oldotta a finn képzőnk a hangulatot. Ezután következett az iskolák rövid fényképes bemutatása, hogy a résztvevők egymás iskoláit, munkáját egy kicsit közelebbről is megismerjék.
A második napon előadást hallgattunk/néztünk a tanulási terek 14 féle lehetséges kialakításáról és a finn oktatási rendszerről, annak sikerességéről. Tanítóként a legérdekesebbnek az első osztály megkezdése előtt induló 0. évfolyamról hallottam, ahol a gyerekeket egy éven keresztül felkészítik olyan készségfejlesztő feladatokkal az első osztályra, hogy utána könnyedén boldogulhatnak az írás és olvasás tanulása területén. Ezzel a gondolattal már én is évek óta kacérkodom. Nagyon tetszett a finn oktatásban az is, hogy minden tanuló megkapja ugyanazt a színvonalas oktatást és a tanulásra a lehetőséget lakóhelyétől függetlenül.
A nap második felében ellátogattunk a városi könyvtárba, ahol az egyes tanulási terek kialakítását kellett megfigyelnünk, lefényképeznünk, majd a harmadik napon a tapasztalatainkat osztottuk meg egymással. Ez a könyvtár olyan, mint egy közösségi nappali, ahova minden korosztály szívesen ellátogat. Vannak varrógépek, tervezőasztalok, 3D nyomtatók, stúdiószoba, videojáték-terem, tanulószobák, kávézó. A könyvtár mindenki számára ingyenes, mint az oktatással kapcsolatban minden Finnországban.
A harmadik napon a „tanulóközpontú” tanulási terekkel foglalkoztunk. A foglalkozások gyakran csoportban vagy párokban történtek.
Eddig a tanulási környezet megtervezését számomra a fizikai terek kialakítása jelentette, de itt megismerhettem a másik két tényező alapvető fontosságát, a pszichológiai és szociális környezet kialakítását is.
A délután folyamán egy idegenvezető mutatta be nekünk Helsinki nevezetességeit.
A negyedik napon megismerkedtünk egy olyan kooperatív munkaformával (jigsaw method), amiben minden gyerek jól érezheti magát. Mivel a hét elején összegyűjtöttük a tanítással kapcsolatos alapvető problémáinkat, itt lehetőségünk volt ezekre közösen megoldást keresnünk különböző tanulási terek megtervezésével, kialakításával.
Az utolsó nap lezárásaként egy „Kincsvadászaton” vettünk részt, ami még jobban összekovácsolta a különböző országból érkezett pedagógusokat.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan pedagógusokkal dolgozhattam össze a kurzus során, akik az elejétől a végéig lelkesen vettek részt minden komoly szakmai és időnként vicces feladatokban is.
A kurzusvezető finn pedagógusunk szakmailag kiválóan felkészült, segítőkész és mindenre nyitott volt. Nem csak elméleti, de gyakorlati példát is mutatott nekünk a hét folyamán.
Ha a finn hozzáállást egy-két szóban kellene leírnom, akkor a segítőkészséget, a nyitottságot, nyugalmat és a bizalmat említeném meg. Ez érzékelhető az élet minden területén, beleértve az oktatást is. Az állam, a szülők bíznak a tanárokban, a tanárok bíznak az államban, diákokban. Az iskolai nevelés mellett fontosnak tartják az otthoni nevelést is, hiszen enélkül az iskola sem lehetne sikeres. Csak a közös munkának van eredménye.
A képzés alkalmas volt tanulásra, új kapcsolatok kiépítésére, kikapcsolódásra, feltöltődésre, önismeretre, komfortzónából kilépésre.
A mobilitásom alatt sikerült betekintés nyernem Helsinki mindennapjaiba. Megtekinthettem ezt a sokszínű, nyugodt kisvárost, ahova bármikor visszamennék.
Korponay-Szabó Péter
Izland
A KSZJ idén először adott be Erasmus+ pályázatot, és ennek keretén belül egyik fő célunk az iskolánk nemzetköziesítése volt. Ennek jegyében jelentkeztem egy olyan továbbképzésre, ahol partnerkapcsolatok kiépítéséhez, illetve kimondottan az eTwinning platformjának megismeréséhez kaptunk hasznos ötleteket.
A képzés színhelye Izland volt, ami egyedülálló természeti szépségeivel már az első pillanattól kezdve lenyűgözött. A tanfolyamon részt vevő pedagógusok Spanyolországból, Görögországból, Németországból, Erdélyből és Horvátországból jöttek és már a tanfolyamot megelőző napon – egy Escape Run keretén belül – összeismerkedtünk. A képzés folyamán megismerkedtünk a készülő új platform különböző lehetőségeivel, valamint számos olyan applikációt ismertünk meg, melyeket hatékonyan lehet használni diákmobilitások szervezésekor.
Közben a szünetekben kezdett összeállni egy hármas formáció egy spanyol és egy erdélyi iskolával olyannyira, hogy a kurzus végére már elkészítettük a teljes idei tanévre szóló eTwinning projektünket. Az összemelegedést nagyban segítette az is, hogy délutánonként közösen vettünk részt a szigetország felfedezésében: együtt fürdőztünk a geotermikus medencében, együtt számoltunk vissza a gejzírkitörések előtt, együtt lépkedtünk a tavaly kitört vulkán megszilárdult láváján, és együtt csodáltuk a gleccsereket és a hatalmas vízeséseket, miközben profi idegenvezetők segítették az ismerkedést a csodaszép tájakkal.
Köszönöm az Erasmus+ programnak, hogy mindez megvalósulhatott, és izgatottan várjuk az idei közös munkát az Izlandon megismert két partneriskolával.
Megyesi Éva
Amszterdam, Hollandia
Iskolám sikeres Erasmus+ pályázatának köszönhetően 2022. június 27-től 2022. július 1-ig részt vettem az Europass Teacher Academy Student-Centered Classroom: Teachers as Promoters of Active Learning szakmai továbbképzésén, Amszterdamban. Mivel első alkalommal vettem részt Erasmus+ mobilitás programban, nem igazán tudtam pontosan, hogy mire számítsak, ugyanakkor nagy izgalommal vártam a fantasztikus kalandot ígérő tanfolyamot.
Bár már jártam korábban Hollandiában, újra és újra lenyűgözött a hollandok laza stílusa, pozitív életszemlélete, kedvessége és segítőkészsége. Amszterdam egy csodálatosan sokszínű város számos múzeummal, elbűvölő kanálisokkal, pazar épületekkel, mindent behálózó bicikliútjaival, ahova bármikor szívesen visszatérnék, hogy további élményeket gyűjthessek.
Az utazás előtt a képző felvette a kapcsolatot velem, és részletesen tájékoztatott a várható programról, illetve hasznos, mindenre kiterjedő információval látott el a várossal kapcsolatban.
A kurzuson 10 fő, 3 ország képviseltette magát: spanyol, finn és magyar kollégák. Szerencsére mindannyian felkészült angolnyelvtudással érkeztünk, így nyelvi nehézségek nem akadályozták a kapcsolatépítést és a közös munkát.
A csapat valamennyi tagja rendkívül aktív, nyitott volt, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A foglalkozások jó hangulatúak, változatosak voltak, a képzőnk nagyon felkészült, szimpatikus hölgy volt. A csoportban és párban végzett munkáink során szinte mindenről kialaku
lt egy-egy jó hangulatú spontán beszélgetés arról, hogy az adott országban ez miként működik, mik a személyes tapasztalataink és milyen jó gyakorlatokat alkalmazunk adott tevékenységünk során. A pár- és csoportmunkában végzett gyakorlati tevékenységek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne csupán tanárként, de az adott szituációban tanulóként viselkedve, a tanulók szemszögéből is értékeljük a feladatokat, ezzel is tükrözve a kurzus célját. A kurzus a tanúsítványok átadásával, majd egy pezsgős koccintással és közös koraesti palacsintázással zárult pénteken.
A képzés lezárását követően (szombaton) egész napos kiránduláson vehettünk részt Zaanse Schans–ban, az elbűvölő holland skanzenben. Megismerkedhettünk a külsőre ugyan hasonló, ugyanakkor funkciójában teljesen eltérő szélmalmokkal, azok történetével, a mai napig működő mesterségekkel, melyek közül talán a csokoládégyártás és a sajtkészítés volt a legérdekesebb.
Köszönöm a lehetőséget az iskolám vezetőségének és a koordinátoromnak, egyúttal bízom benne, hogy a jövőben ismét lesz lehetőségem egy másik, hasonlóan tartalmas Erasmus + programon részt venni.
Orbánné Szabó Ágnes
Nice, Franciaország
Életem első Erasmus+ tanfolyamán a napsütötte Azúr parton, Nice-ben vettem részt. A tanfolyam címe, Happy Teachers, better students - Life coaching for Teachers. A meghitt 8 fős csoportban különféle konfliktuskezelési, érzelemszabályozási és megoldás-, nem pedig problémaközpontú kommunikációs gyakorlatokon keresztül ismertük meg egymást mi, lengyel, ír, cseh, osztrák és magyar tanárok. Bár az angol nyelvet én nagyon ritkán használom, nem volt nagyobb kommunikációs gondom, mert mindenki igyekezett érthetően fogalmazni és segítőkészen reagáltak arra, ha kicsit keresnem kellett a szavakat. A tanfolyam elméleti anyaga nagyon jól felépített, könnyen követhető volt. A gyakorlati feladatok során olykor megrendítő volt hallani európai tanártársaim szakmai és magánéleti problémáit, megható volt a bizalom, amellyel beszéltek önmagukról.
A tanfolyam során alkalmazott önismereti módszerek és technikák jól alkalmazhatóak a szakos tanórákon is. Erre a tanfolyamvezető is felhívta a figyelmet és rendszeresen megbeszéltük, ki hogyan tudná alkalmazni az adott módszert saját tanóráján.
A kurzus elején mindenki megfogalmazott elvárásokat és kitűzött maga elé célokat, melyeket a tanfolyam segítségével sikerülhet elérnie.
A SOAR analízis módszerével egyenként kielemeztük saját erősségeinket és lehetőségeinket, amelyekkel céljainkat megv
alósíthatjuk.
A tanfolyamvezető ismertette a mindfullness technikáját és egy rövid gyakorlatot is elvégeztünk együtt.
Végül nagyon hasznosnak találtam az Eisenhower módszer és a Healthy Mind Platter elméletének ismertetését is.
Franciaországba a családom is elkísért, délutánonként sokat úsztunk együtt a tengerben, sétáltunk a belvárosban, de a Matisse valamint a Modern és Kortárs Művészetek Múzeumát is sikerült meglátogatnunk.
A tanfolyam végén egy kóstolással összekötött városnézésen vehettem részt, ami szintén emlékezetes élmény volt.
Örülök neki, hogy egy angol nyelvű tanfolyamon sikerült részt vennem, ezáltal javult az angol nyelvtudásom, erősödött az önbizalmam, ugyanakkor az empatikus érzékem is fejlődött azokkal a diákjaimmal szemben, akiknek problémái vannak a német nyelvvel.
Sághy-Kovács István
Reykjavik, Izland
A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont rendszergazda-informatikus dolgozójaként volt szerencsém részt venni az Erasmus Plus rövidtávú továbbképzési program keretében az Izland fővárosában, Reykjavíkban szervezett „Gamification and Active Methodologies in Education” című képzésen a spanyol Projet Management Spain Erasmus Plus szervezésében. Ennek során betekintést nyertem a komputeres játékok elemeiből építkező oktatási módszertanba és – ami legalább ennyire fontos - az Európai Unió különböző tagországaiból érkezett kollégákkal is megismerkedhettem. Remélem a képzés során szerzett új tapasztalatok és más EU-s iskolákkal kialakított kapcsolatok hozzájárulhatnak a küldő intézményem első rövid távú Erasmus+ pályázatának sikeréhez, hosszabb távon az intézményi akkreditáció megszerzéséhez.
Már az első órán kiderült, hogy a kissé ködös „Gamification” fogalom a számítógépes játékoknál alkalmazott technikák-metódusok oktatásba való átültetését jelenti, melyek ösztönzőleg hatnak az infokommunikációs mobileszközeikkel gyakorlatilag szimbiózisban élő diákok számára. A módszer alapja az ún. „Fun Theory”. E tudományosan (humán etológia) is vizsgált elmélet szerint az ember (felnőttek és gyerekek egyaránt) alapvetően kíváncsi faj és a sokszor játékosan meghökkentő figyelemfelkeltő technikákkal nagy hatékonysággal lehet kiváltani belőlünk a kívánt hatást/reakciót.
A kurzus többnyire gyakorlati példákon keresztül vezetett be a Gamification világába és a játékos tanulási élményteremtés folyamatába (Gamified Learning Experience). A kooperatív munkafeladatok azon túl, hogy lehetőséget adtak a népszerű oktatást segítő digitális platformok, appok, szoftverek kipróbálására, segítettek a különböző kultúrákból és oktatási rendszerekből érkezett európai tanárokkal való szakmai diskurzus elindításában is. Az internacionális és az interdiszciplináris közeg még előnyünkre is vált a csoportos tevékenységeknél, néha egészen váratlan irányból jött a megoldás és olyan különböző perspektívákból is megvizsgáltunk bizonyos kérdéseket, amik számomra nem voltak evidensek. Rengeteg tapasztalatot cseréltünk, miközben közösen elkészítettük egy meghatározott digitális platformon az adott típusú oktatási segédanyagot. A kurzus eleji, a résztvevők küldő intézményét bemutató egyéni prezentációk során már sikerült egymás nevét, nemzetiségét, tanított tárgyát memorizálni, így nem kellett minden alkalommal kikérdezni az adott pedagógus kollégát.
A továbbképzést szervező spanyol PMSE+ csapata és az oktatónk, Noemi Martinez teljes mértékben felkészült volt. Az órák során segítőkész és profi munkát végzett mind a kötelezően leadandó anyag, mind a délutáni kulturális programok (Blue Lagoon, Lava Tour, Golden Circle túrák) szervezése során (sajnos a szombati South Coast túrán nem tudtam részt venni). Ha esetleg óra közben technikai probléma adódott (pl. lassú/szakadozó wifi kapcsolat), Noemi-nek mindig volt „B”-terve, hogy a tematikában szereplő anyagot elsajátíthassuk. Belekóstolhattunk a VR és az AG (Virtual és Augmented Reality) világába is, ami vitán felül a legvidámabb foglalkozások egyike volt. Sajnálatos módon a világjárvány ezen a távoli szigeten is utolért minket, de egyik érintettet sem viselte meg nagyon a vírusfertőzés.
A tanulás mellett pár emblematikus helyszínen tett kirándulás alkalmával kicsit magunkba szívhattuk Izland vadregényes hangulatát, amit a mai napig elképesztő természeti erők formálnak. Jó volt látni, hogy a helyi lakosok mennyire szeretik, védik és tisztelik a számukra otthont adó szigetet, nem próbálják meg leigázni, a végletekig kizsigerelni mint azt az öreg kontinensen tesszük. Izland 90%-a természetvédelmi terület, a megtermelt villamosenergiájuk, ivó- és melegvizük teljes egészében megújuló (geotermikus) forrásból származik. Ember és a természet harmóniája – így lehetne szavakba önteni azt az érzést, ami mindvégig velem volt izlandi utam során. A vadon legelésző lovak és juhok látványa, akiket csak a sötét és hideg hónapok beköszöntével gyűjtenek be a ridegtartásból még jó ideig velem marad.
Schwarcz Gyula
Rovinj, Horvátország
2007 óta tanítok Zsámbékon a Premontrei Rend által fenntartott Keresztelő Szent János Iskolaközpontban matematikát és informatikát. 2021 őszén egy kollégánk, Korponay-Szabó Péter megismertette a tantestülettel az Erasmus+ pályázatot és elmondta, hogy meg fogja pályázni az iskola nevében. Mint minden pályázatot, ezt is kicsit kétkedéssel fogadtam. Péter azonban annyi jó, sok előnnyel, lehetőséggel bíró dologra világított rá ezzel kapcsolatban, hogy belevágtam.
A tanfolyamok keresgélése közben ráakadtam egy saját szakjaimhoz teljesen passzoló pályázatra, ami ráadásul magyar nyelvű volt. Címe: „1-ről a 2-re, avagy hogyan lehet az egyszerűt jól megértve nehezebb problémákkal megbirkózni”. Mivel az új „Digitális kultúra” tantárgy kerettanterve nagy figyelmet fordít a problémamegoldásra, programozásra. Ezzel a tanfolyammal lehetőséget láttam, hogy egyrészt olyan matematikai problémákat ismerjek meg, amit matematika órákon, szakkörökön, versenyfelkészítések alkalmával használni tudok, illetve informatika alap, de főleg emelt szintű órákon feladatként tudok modelleztetni diákjaimmal. Péter mindenben maximálisan segített. Szerződések, jelentkezési lapok megírásánál és rengeteg ötlet adásával.
A tanfolyam július 17-től 23-ig tartott Rovinjban. Még márciusban foglaltunk szállást. Péter javaslatára olyat próbáltunk, ami visszamondható, ha esetleg nem nyerné el az iskola a pályázatot. Én eldöntöttem, hogy elviszem a családomat, feleségemet és három lányomat. A pályázat elnyerése után elkezdődött a szervezés. A tanfolyam szervezői nagyon alaposak voltak, minden apróságra gondoltak. Lehetőség volt étkezésre, amit mi nem kértünk, az utazást pedig egyénileg oldottuk meg. A helyszín Rovinj patinás gimnáziumának 3. emeletén a földrajz terem volt. Csodálatos panoráma nyílt a tengerre és Rovinj belvárosára. A légkondicionált terem tele volt mindenféle érdekes térképekkel. Ez számomra azért is különleges, mert másodállásban térképészként dolgozom.
A tanfolyamot a budapesti Fazekas Gimnáziumból egy nagyon nagy tudású, tapasztalt kolléga, dr. Dobos Sándor tartotta. Megismerkedtünk általa olyan matematikai problémákkal, amelyek a lineáris rekurzió módszerével oldhatók meg. A látszólag hétköznapi problémák hátterében igen magas szintű matematikai megoldások mutattak utat a feladatok megértéséhez. Érintettük a kombinatorika, geometria, gráfelmélet, számelmélet témaköreit, mind-mind rekurzióra visszavezethető megoldással. Sándor a tanfolyam címében leírtak szerint lépésről-lépésre haladt a feladatok nehézségeiben és sok időt hagyott arra, hogy gondolkodjunk, próbáljuk megérteni és megoldani az adott feladatokat. Megismertetett minket nemzetközi versenyeken kiadott nehéz feladatokkal, amiből számomra a „Kaptatós” feladatok voltak a legemlékezetesebbek. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, Sándor „körtemuzsikás” jelzéseivel együtt. Ezzel jelzett, ha az idő lejárt, vagy ha valamit elkezdtünk. Sándor mindenkire odafigyelt és a legapróbb jó gondolatot, megoldást is nagy dicsérettel honorált. Rugalmasan kezelt minden kérdést és a kollégák gondolatmenetét is bevette a tanítás folyamatába. A tanfolyam elején volt egy kis ismerkedés, mindenki elmondta honnan jött és mivel foglalkozik. A tanfolyam végén pedig lehetőséget biztosított egymás tapasztalatainak a megosztására. Itt többek között a matematika érettségi jelenlegi problémáját vitattuk meg.
A kurzus végén kaptunk oklevelet és lehetőség volt egy hajókiránduláson részt venni, amire családi ok miatt nem tudtam elmenni.
Szabadidőnkben strandoltunk, bejártuk Rovinj városát, delfinnéző túrán voltunk, ellátogattunk Pazin városába, a Limfjord partján sétálgattunk és a közeli romvárost, Dvigradot is útba ejtettük.
Nagy-nagy köszönet illeti Korponay-Szabó Pétert a rengeteg dologban nyújtott önzetlen segítségéért és a JUTAKI Bt- HUNGARY EXPERT nevében Véghné Juhász Krisztinát a mindenre kiterjedő, nagy türelemmel bíró szervezéséért.
Tima Renáta
Firenze, Olaszország
A kiégés összes tünetével küzdve nagy örömmel és várakozással töltött el, hogy Korponay-Szabó Péter kollégám koordinálásának köszönhetően iskolánk számos tanára részt vehet idén az Erasmus+ mobilitásain.
Tudatosan és szándékosan választottam úgy időpontot és helyszínt, hogy a „rehabilitációm” minden feltétele adott legyen. Firenzében, szeretetett városomban egy héten át ajándékként éltem meg, hogy mediterrán országból érkezett a tanártársaim többsége, így a hatnapos tanfolyam alatt nem csak a szakmai kérdésekben gyógyultam a mediterrán gondolkodásmód által, de a gyakran közösen eltöltött szabadidőnkben is a délies mentalitás által töltekezhettem. Mivel jól ismerem a várost, a műemléklátogatás kényszere sem nyomasztott, egyszerűen csak együtt lélegeztem a történelmi falakkal.
A tanfolyamom a „4K: kreativitás, kommunikáció, együttműködés (kollaboráció), kritikus gondolkodás” címet kapta, és az Europass vezető tr
énere, egy amerikai-olasz tanárnő, Susan Gagliano folyamatosan aktualizálta, ránk szabta, hozzánk alakította a témákat, feladatokat. Nem egyetlen projekt kivitelezése állt hetünk középpontjában, hanem az elméleti tudáshoz kapcsolódó osztozás, ötletelés, megoldáskeresés. A tanári jólléthez (wellbeing) vissza-visszatérve kerestük az utakat – világos volt mind a tizenhárom kolléga számára, hogy a 4K ismerete nem egy módszertan, hanem egy lehetséges útja-módja annak, ahogyan a tanteremben a diákok között vagyunk, vagyis ez a négy kulcskompetencia a személyiségünk részévé válva tud leginkább a szakmódszertanunkban is megjelenni. Éppen ezért az origó, a kiindulópont a tanár jólléte (mentális, spirituális és fizikai értelemben egyaránt). A tanárok többsége kiégett, a kurzuson részt vevők is…: a hat napot tehát egy nagyon erős közös nevezőről tudtuk elkezdeni, és már az első napon összerázódva, lélekben egymáshoz kapcsolódva kezdhettük el az együttgondolkodást. Elmélet, gyakorlati feladat és osztozás látszólag ismert hármasa itt és most igazán pezsdítő volt a hat országból érkező tanárok közötti beszélgetésekben.
„Teach to the unknow!” – vajon a múltra vagy a jövőre készítem-e fel a szaktárgyamban a diákokat? Nekem – történelemtanárként – ez különösen fontos kérdés. „Ne ötletet adj, hanem teremts lehetőséget az ötletre!” „Hogyan öli meg a kreativitást az iskola?” „Hogyan használjam tanárként a minimális szabadságomat a 4K fejlesztésére, megélésére, tanítására?” „Hogyan működik a pozitív pszichológia és a maslow-i szükségpiramis abban a folyamatban, ahol a tanárnak inkább erőforrásnak, semmint a tudás forrásának kellene lennie, és ő a motivátor?” A tanári jelenlétet jártuk körül a jóllétet szemléltető kerettel, a seligman-i „perma-modellel” is. A 4K minden egyes elemét kiveséztük négy napra osztva, és igazán mély felismerésekre is jutottunk. Sokszor folytak a könnyek, sokat jegyzeteltünk.
Firenze épített öröksége csodás hátteret biztosított a minőségi eszmecserékhez, amelyekhez – a mediterrán élet alapjaként – szinte mindig finom ételek és borok társultak. Minden délután jártuk a várost, szombaton Pisába, Siénába és San Gimignanóba kirándultunk, voltunk együtt borkóstolón a Chianti-régióban – de mindenütt ott voltak a szakmai kérdések, amelyeket nem győztünk megbeszélni. Igazán ragaszkodó közösségünk elköteleződött a job shadowing mellett.
Firenze a reneszánsz városa. A reneszánsz szó újjászületést jelent. A firenzei vasútállomáson, immár távozóban, megfogalmazódott bennem, hogy kaptam az élettől egy újabb lehetőséget. Köszönöm!
Tollár Ivett
Barcelona, Spanyolország
Beszámoló a 2022. szeptember 5–10. közötti „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” Erasmus+ továbbképzésről
A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból 13 kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.
A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.
Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.
Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.
A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.
Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.
Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.
Tollár Ivett
Dublin, Írország
A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Dublinban megtartott, „Using Drama to Enhance Teaching” c. kurzusra. Rajtam kívül még tizenkét kollégám élt az Erasmus Plus továbbképzési lehetőségével, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, segítette az ezzel való előkészületeket, munkát.
A tanfolyam során megismerkedtünk a drámapedagógia alapvető eszköztárával. Általában kis csoportokban dolgoztunk és a gyakorlatok után volt idő az ötletbörzére is. Közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudnánk a tanultakat, kipróbált gyakorlatokat, játékokat használni a munkánk során. Tevékenységeink között szerepelt: állóképek készítése különböző témákra, a hanggal és a testtel való munka, fórumszínházi gyakorlatok. Különböző improvizációs játékokat is megismerhettünk, közösen kísérletezhettünk velük. A hét utolsó napjaiban pedig azon volt a hangsúly, hogy hogyan alkalmazzuk a drámás eszközöket, ha szöveget szeretnénk feldolgozni diákjainkkal. Saját tapasztalatot is szerezhettünk erről, hiszen a hét zárásaként, csoportokban egy ír vers egy-egy versszakát vittük színre és adtuk elő egymásnak.
A csoport vezetője Ben Collopy lendületesen, már-már színházi előadásmódban tartotta az órákat, sok idő 
jutott az elméletre is. Ben előszeretettel mesélt az ír népről, kultúráról, nyelvről és történelemről is. Egyik délután tettünk vele egy közös sétát, amelynek az Abbey Theatre is az egyik kiemelt helyszíne volt, ahol a színház egyik dolgozójával is beszélgethettünk.
Számomra a Dublinban töltött idő fénypontja az volt, amikor eljutottam az egyik csoporttársammal egy esti, színházi előadásra. Izgalmas volt betekintést kapni arról, hogy milyen kultúrája van Írországban a színháznak. A Smock Alley Theatre – amely Dublin legrégebbi színháza - egyik komédiájának ősbemutatóját játszották, szerencsére nagy sikert aratott.
A szabadidőmet is többnyire a csoporttársaimmal töltöttem, kirándultunk Dublin határában, Howthban, megtekintettük a Book of Kells könyvtárat, betértünk több régi könyvesboltba is, sétáltunk a Trinity College-nál és a St. Stephen’s Green parkban.
Lelkes kollégáimmal még több játékot, színházat, drámát vittünk Dublinba ezen a héten, nemcsak új ismeretekkel, de újabb barátokkal is gazdagodhattam.